Oldal kiválasztása

Egyre sűrűbben tolódnak a korhatárok, ezzel párhuzamosan viszont azt látjuk, hogy a nyugdíjasok jelentős része szívesen vállal munkát a „hivatalos nagyvakáció” idején is. Mi motiválja a nyugdíj melletti munkavégzést és hogyan lehet összeegyeztetni a családi és egyébb teendőkkel? Erről beszélgettünk
Vörösmarty Évával, az euDiákOK munkatársával.

‒ Kérdezhetném, hogy „pénzt vagy életet” jelent inkább a nyugdíj melletti munkavállalás? A legtöbben repesve várják a jól megérdemelt pihenést, Önnek mit jelent ez a munka?

Mindkettőt. Szerencsére fiatalon jöhettem nyugdíjba, így világos volt, hogy nem szeretnék otthon ücsörögni, tehát így találtam ezt a lehetőséget. Öt éve kerültem az euDiákhoz, előtte egy multinál dolgoztam HR, bérszámfejtés, személyügy területén. Ide, a diákszövetkezethez bérszámfejtőként jöttem. A pénz sem mellékes, persze, tehát 50-50%-ban számít az aktív életforma és a jövedelem.

‒ Mennyi idő telt el a nyugdíjba vonulás és a konkrét munkábaállás között?

Folyamatosan zajlott, nem volt megszakítás. Ugyanitt maradtam, a szakmában, ugyanazt csinálom, mint előtte annyi különbséggel, hogy korábban csoportvezetői beosztásban, most mint bérszámfejtő, csökkentett munkaidőben.

‒ Mit jelent pontosan a csökkentett munkaidő?

Hivatalosan napi 6 órás munkaviszonyról van szó, de ezt rugalmasan kezeljük. Amikor a munka csúcsszezonja van, azaz a hó eleji bérkifizetések idején – 1-től úgy 18-ig – többet vagyok bent, máskor viszont szükség szerint. Akkor jövök, amikor kell.

‒ Fizetési konstrukcióban hogy néz ki a nyugdíj melletti munkavégzés?

Ez a jövedelem nem befolyásolja a nyugdíjat, tehát mellette kapom a fizetést. Jelenleg rendes munkaviszonyban dolgozom, azaz mindenféle adót és járulékot vonnak a béremből, mintha nem lennék nyugdíjas, cserébe egy évnyi ledolgozott munkaviszony után 0,5%-os nyugdíjemelést kapok. Ha a nyugdíjszövetkezetben dolgoznék, kevesebbet vonnának ugyan a béremből, de nem kapnám a nyugdíjemelést. Ezt mérlegelni kell. Én most úgy látom, hogy annak éri meg leginkább ez utóbbi konstrukció, aki alkalomszerűen és nem folyamatosan dolgozik.

‒ Nagyon fiatalos közegbe cseppent. Mennyire volt nehéz a beilleszkedés?

2012 óta dolgozom a cégnél, előtte is huszon-harminc évesek között dolgoztam, így nem volt nagy változás, bár nem voltak ennyire fiatalok a kollégáim. Úgy érzem, hogy nem volt probléma, megtaláltam a hangot a fiatalabb generációval és ők is velem.

‒ Min múlott az összeszokás sikere?

Azt hiszem, hogy stílus kérdése és az emberi oldalánál lehet megfogni a dolgot. Szeretem a fiatalokat, sokat dolgoztam velük és én is inkább fiatalosnak érzem magam. Persze, a HR-es tapasztalatok is sokat segítettek a közeg megértésében, sokféle emberrel kellett együttműködnöm már. Jól érzem magam, szeretek itt lenni.

‒ Hogyan tovább? Mik a tervek? Meddig lát előre?

Nagyjából egy évre előre tudok tervezni, hiszen a család is számít rám. Három lányunoka nagymamájaként tudom, hogy hamarosan nagyobb szükség lesz rám: ha a lányom visszamegy dolgozni egy év múlva, biztosan elkel majd a segítségem. Nyilván, pihenni is szeretnék valamikor, ez sem mellékes. Ezért praktikus, hogy egy évre előre gondolkodom, hosszabb időtávot most nem is látok át.